Jelenleg Európában néhány, Magyarországon 6 kékfestő műhely működik, ebből egy Szombathelyen található. A már-már kihalóban lévő hazai kékfestő mesterség hagyományai nemzeti örökségünkhöz tartoznak, így a kékfestés hagyománya a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére került. Mintakincse kulturális érték, megőrzése rendkívül fontos feladat.

A kékfestés kialakulása Európában

A kékfestés, annak alapanyagai, technológiája Indiából terjedt el Európában a XVII. században. A városi polgárság körében egyre ismertebbé vált az indigóval való festési eljárás, amely faragott mintafáival kiválóan alkalmas volt a drága brokátok, szövött minták utánzására, olcsó kivitelezésére.
A XVIII. században egyre több manufaktúra létesült, rohamosan fejlődött a textilfestő ipar, a mintakincs egyre gazdagodott. Motívumkincsének alakulására a népművészet is jelentős hatást gyakorolt. Az ipari fejlődés következtében a kékfestés, amely manufakturális tevékenység, hanyatlásnak indult. A falusi életforma megváltozása, a városi ipari munkások „korszerű” viselete megváltoztatta a régi szokásokat, csökkent a hagyományos termékek iránti igény.
Jelenleg Európában néhány, Magyarországon 6 kékfestő műhely működik. A már-már kihalóban lévő hazai kékfestő mesterség hagyományai nemzeti örökségünkhöz tartoznak. Mintakincse kulturális érték, megőrzése rendkívül fontos feladat.

A kékfestés technológiája

A fehér, tiszta pamut vagy len alapanyag megfelelő előkészítése után a nyomódúcokkal speciális szigetelőanyagot - a "Papot" - nyomják.
Indigós festésnél a mintázott anyagokat „ráfokra” akasztva merítik 15-30 percig a 3 m mély „küpában” lévő indigós festő fürdőbe. Ezután a levegőre felhúzva, oxidáció közben az anyag kékre színeződik. Ezt a munkafázist 5-10-szer kell megismételni a kívánt színárnyalat eléréséig. A színtartó, indantrén festési eljárásnál 85 C^o-os festőfürdőn halad át az anyag.
Festés után az öblítés következik, ahol a felhordott szigetelőmassza eltávozik, és előbukkan az anyag eredeti fehér színében a gondosan előnyomott minta. Az öblítést szárítás követi, majd keményítés, ismételt szárítás, és mángorlás (vasalás) után készül el a kékfestő.

Kékfestés Szombathelyen 

Édesapám, Szakács László Szombathelyen, az 1950-es években ismerte meg a kékfestő mesterséget, majd 1955-ben iparengedélyt váltott. A szakmát, szakmai fogásokat, idős mestereknél tanulta. A műhely berendezéseit az időközben megszűnt műhelyekből vásároltuk. A Szakács kékfestő műhelyben 1989-től az alapító fia, Szakács Gábor készíti az anyagokat. Anyagaimmal 1982-ben „Népművészet Ifjú Mestere” címet nyertem el. A kékfestést szüleimtől tanultam, gyermekkoromtól a műhelyben segítettem, minden munkafázist elsajátítottam. Édesapámmal rendszeresen jártam vásárokra Vas, Zala, Veszprém, és Győr-Sopron megyébe. A műhely berendezései, a használt eszközök, minták az 1900-as évekből származnak, melyek a folyamatos karbantartás mellett ma is jól használhatóak. Perrotin mintázó gépünk 1880-ban Berlinben készült, amelyhez kb. 400 db nyomódúc tartozik. Számos nyomódúcot magunk készítettünk hagyományos motívumokkal. A műhely felszerelése és a mintakincs évről-évre bővült, alkalmazkodott az igényekhez, kereslethez. Eleinte csak indigóval festett, egyszínű, később már mintás anyagokat készítettünk. 1970-es évektől indanthrén festékkel, színtartóbb anyagok festésére tértünk át. A műhelyben ma is a század eleji recept alapján készül a kékfestő. Színtartó anyagainkat szoknyáknak, ruháknak, kötényeknek használják fel. Különböző méretű asztalterítőket, szalvétákat, kötényeket, stb. is készítek.

Jelenleg a műhely csak időszakosan működik. Az anyagok vásárlását, a műhely látogatását előzetes egyeztetés, bejelentkezés alapján tudom biztosítani. Termékeink különböző nemzetközi kiállításokon, több országban is sikerrel szerepeltek. A hagyományos mesterség, a mintakincs, a berendezések megőrzését az utókor számára rendkívül fontosnak tartom.