Magyarország tűzvédelmének történetében a nyugati országrész és benne a Nyugat királynője - Szombathely az elsők között hozta létre tűzoltó egyletét. Históriájában megjelenik fontos jelképe, a nemzetőri zászló kalandos útjával, valamint elhelyezési körülményei 1953-54-ben épült laktanyájával.

I. A 2022-ben 150 éves Szombathelyi Tűzoltó Egylet megalakulása, múltja

A 1867-es kiegyezés után felgyorsultak a polgári összefogást igénylő szerveződések. Ebben az időszakban bontogatta szárnyait az embertársaikon segíteni akaró tűzoltómozgalom. A történelmi céhszervezetek megszűnése gyorsította a folyamatot, mivel eddig ezek a szervezetek látták el a városok és települések tűzvédelmét kötelezettségi alapon. Miután a céhek felbomlottak a tűz elleni védekezésre más szervezet nem létezett. A független magyar belügyminiszter 1869-ben rendeletileg határozta meg, hogy minden településen szervezzenek tűzőrséget, vagy alapítsanak önkéntes tűzoltó egyesületet. 1869 decemberében Szombathely város közgyűlése elé indítvány került, melyben Eredits Ferenc alügyész Szombathelyen egy tűzoltó egylet felállításának szükségét indítványozta.

Szombathely polgársága ekkor a nyugati államok példáján kezdett foglalkozni a tűzoltóság létrehozásával, annak eszméjével. A helyi hetilapban egyleti rovatában is buzdították a szombathelyi polgárokat a baráti szeretet és embertársaink segítése céljából létrehozandó tűzoltó egylet mellett. Az óriási szervezkedés sikerrel járt, széles támogatást tudhatott magának az ügy. A módosabbak nagyobb összeggel, a szegényebbek kisebb összeggel támogatták, a többség pedig személyes közreműködést vállalt az egylet céljaiért. Szombathely polgárai 1872. szeptember 16-án gyűltek össze a nemes cél érdekében, ahol határozatba foglalták a tűzoltó egylet mielőbbi megalakítását. Az egylet 1872. szeptember 22-én a városházi teremben ideiglenes választmányt hozott létre, majd november 3-án a városi tornacsarnokban megtartotta alakuló közgyűlését. A jelszó: „Egyesült erővel a vész idején”!

Brutscher József tűzoltó főparancsnok így ír 1912-ben az alakulás időszakáról:

A múlt század hetvenes évek elején, a nyugati államok példájára, szeretett hazánkban is az ige testté vált, az akkor elültetett csíra megfogamzott, felburjánzott, kinövéseitől megtisztulva úk erőre kapott és hatalmas fává nőtte ki magát, mely fa ma már nemcsak dús lombozatot, hanem szebbnél szebb virágokat fakaszt a tűzoltóság terén. Hisz egész hadtestek állnak a felebaráti szeretet jelében készenlétben a szenvedő emberiség javára, kik önkéntesen elvállalt nehéz feladatukat lelkesedéssel végzik:

„ Ha dúl a bősz elem, e hármat ne feledd: erős kar, bátor szív, bajtársi szeretet, jutalmad az legyen, betöltéd tisztedet…..”

Az egyletnek számos polgármester is elnöke volt. Brenner Tóbiás (1911-1919), Dr. Újvári Ede (1938-1941), Dr. Mészáros Hugó (1944), Csermely Gyula (1944-1945), Németh István (1945-1946). Ők voltak hivatottak kapcsolatot tartani Szombathely város és az egylet között. Képviselték a tűzoltóság érdekeit, más munkájuk mellett is vállalták a megtisztelő, felelősségteljes feladatot.

Az egylet főparancsnokai végezték a működtetést, irányították a szakmai feladatokat. Tevékenységük szorosan összetartozott a tűzoltóság napi működésével. A teljesség igénye nélkül: Horváth János alapító főparancsnok (1872-1875), Éhen Gyula polgármester, főparancsnok (1893-1903), Brutscher József főparancsnok (1903-1923), Bartos Pál főparancsnok (1924-1932).

Meg kell említeni, hogy a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet az országban elsőként foglakozott a betegszállítással és mentéssel is. Ezt a tevékenységet önálló mentőosztály végezte az egyleten belül 1904 és 1948 között, amikor a mentés állami feladat lett és megalakult az Országos Mentőszolgálat. Ugyanekkor a tűz elleni védekezés is állami feladattá vált és hozták létre az állami hivatásos tűzoltóparancsnokságokat.

 

II. A nemzetőri, majd tűzoltó zászló története

1869 decemberében Szombathely város közgyűlése elé indítvány került, melyben Eredits Ferenc alügyész Szombathelyen egy tűzoltó egylet felállításának szükségét indítványozta, és a város érdekeltségét értekezletre összehívatta.

Ezt az akaratot 1872 szeptemberében tettek követték. A Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet megtarthatta első rendes alakuló közgyűlését, ahol a működő tagok száma 58 fő lett.

A tagok felvételéről az egylet választmánya döntött és ez öt évre szóló kötelezettségvállalást jelentett. Az egylet működésével a céhek tűzrendészeti teendői megszűntek, így megnőtt az egylet támogatottsága. Az egylet vészhelyzetben a rendőrfőnök irányítása alá került, de az nem befolyásolhatta az oltás tervezett menetét.

Az 1876-os esztendőben már az 5. éves jubileumi ünnepségre készülődtek, mikor megfogalmazódott a város vezetésében az adományozás gondolata a tűzoltóság részére. A város közgyűlése döntött arról, hogy az 1848-49-es szabadságharcot megjárt nemzetőri zászlót adományozza az önkéntes tűzoltó egyletnek

A nemzetőri zászló Szombathely városa és Balassa Gábor megyés püspök úr megrendelésére készült el apácák által, amit a hadba vonult katonák részére ünnepélyesen áldott meg a püspök úr és Laky János plébános. A zászló sorsáról szabadságharc utáni megtorlás éveiben nem található adat Szombathely város történetében. Utólag derült ki, hogy a harcokból hazatért katonák egyike hozta magával elrejtve, szinte sértetlen állapotban. Tekintettel arra, hogy ez a nemzeti jelkép akkor tiltott jelképként szerepelt, tulajdonlása veszélyes volt. Emiatt a zászlót mentő volt katona családja tudta nélkül helyezte egy ládába gyolcsok és szalma közé, majd szombathelyi házának földes kamrájába ásta el három ásónyom mélységbe. A kiegyezés után fedte fel feleségének, hogy mit rejtegetett hosszú éveken keresztül. A család ekkor döntött úgy, hogy visszaszolgáltatják Szombathely városának.

A város örömmel fogadta és őrizte az immár kibontott és csodával határos módon sértetlen zászlót, majd a közben 1872-ben megalakult Szombathelyi Önkéntes Tűzoltóegyletnek adományozta szolgálati relikviaként annak 5 éves jubileuma alkalmából.  

Az 1877. szeptember 9.-én tartott zászlószentelési ünnepélyen számos hazai és külföldi egylet képviseltette magát melyre Éhen Gyula Szombathely későbbi polgármestere még verset is írt „Üdvözlő hangok” címmel. Brutscher József így emlékezik meg az ünnepségről (idézet):

„1877 szeptember 9.-én tartotta meg az egylet nagy ünnepélyességek keretében zászlószentelési ünnepélyét, melyre nemcsak hazánkból, hanem külföldről is számos egylet testületileg vagy küldöttségileg jelent meg. Zászlóanyának Horváth János alapító főparancsnok nejét sikerült az egyletnek megnyerni, ki gazdag aranyhímzésű szalaggal ékesítette legféltettebb kincsünket, egyleti zászlónkat mely 1848-49. években a szombathelyi nemzetőrség szent jelvénye volt, mely alatt küzdöttek hazánk szabadságáért városunk polgárai. Ezen ereklye alatt tettük le mi is fogadalmunkat, hogy hűek leszünk önkéntesen elvállalt, felebaráti áthatott hivatástudatunkhoz, nemcsak tüzet oltva, hanem tüzet gyújtva szívünkben, a hazaszeretet lángoló tüzét, melyet lelohasztani vagy eloltani a leghatalmasabb vízsugárral sem lehet…”

Ez a nemzetőri zászló szolgálta fél évszázadon át az egyletet, a várost. A választmányi üléseken az 1920-as években rendre felmerült egy új egyleti zászló elkészítésének szükségessége, mert a történelmi emlék már annyira tönkrement, hogy elpusztulásától kellett tartani. 1928. május 18-án az egylet parancsnoka Bartos Pál és a választmány elnöke Müller Ede a polgármesterrel egyetértésben úgy döntött, hogy a Karmelita apácákkal új zászlót készíttet. A honvéd zászlók jellegzetességéhez hűen készítették el ezt a második zászlót is. Körben futó, egyenlő szárú háromszögekből álló piros-zöld éksorral, azaz farkasfogakkal díszítették. A zászlón a változás csupán annyi volt, hogy az újat Szent Flórián képével díszítették Szombathely város és Vas megye címere helyett, melyet a klasszikus 1848-as pajzstartókkal, azaz a tölgy- és babérkoszorúval egészítettek ki.

A Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó és Mentőegylet új zászlójának összköltsége 650 pengő volt. Müller Ede egyleti elnök és Bartos Pál főparancsnok a választmány megbízásából felhívással fordult a város lakosságához és a rendezvényre meghívottakhoz a nemzetőri zászlóval kapcsolatban. A régi zászlót az Egylet választmánya örök letétként Szombathely város múzeumában kívánta méltó módon elhelyezni úgy, hogy látható legyen az ereklye a város lakossága számára. A választmány arról is döntött, hogy amíg a múzeumi őrzés garanciái nem lesznek biztosítottak, addig a laktanyai őrzés tudja igazán biztonságban tartani a zászlót. A tűzoltó őrtanya ekkor mai Petőfi Sándor utcában található XIV emeletes épület helyén állt.

A zászlószentelési ünnepség a város vezetőségének óhajára 1928. szeptember 9.-én került megtartásra a város ipari és mezőgazdasági kiállításához kapcsolódva. Nagy gondot okozott az a tény a rendezőségnek, hogy a megyei tűzoltó szövetség is ezen a napon tartotta közgyűlését. A fő cél az volt, hogy a kiállítás idején minél nagyobb idegenforgalom legyen Szombathelyen.

Az egylet a zászlószentelésének meghívójához kísérőlevelet is küldött melyben a következő állt (idézet):

„Nagyon érdekes és országszerte talán egyetlen a maga nemében a szombathelyi önkéntes tűzoltóság régi zászlója, melyet ez alkalommal a testület a közhasználatból kivon és örök letétként valamelyik múzeumban fog elhelyezni.

Ez a régi zászló régi dicsőségteljes napok tépett, rongyos véres tanúja. Az 1848-49-iki magyar szabadságharcban nemzetőri zászló volt. Ott lengett sok dicsőségteljes csatában, látta a futó ellenséget, s ott volt a szomorú emlékű világosi síkon, hol bilincseket rakott a durva önkény az idegen túlerővel letiport magyar szabadságra.

Bujdosó honvéd teste köré csavarva került onnan haza, ezer viszontagság között a drága ereklye.

Szomorú volt a haza sorsa a világosi fegyverletétel után, szomorú volt a bujdosó honvéd zászlóé is. Sírba tette az osztrák uralom a szabadságot, s a sír felett Bach-zsandárok őrködtek szuronyos puskákkal. Sírba fektették megmentői a hazahozott drága zászlót, nehogy a fürkésző hatalom kezébe essék.

S azután mégis csak megvirradt. A sírjából diadalmas erővel feltörő igazság elsöpörte a Bach-zsandárokat, s kiszabadította évtizedes sírjából a dicsőségteljes idők tépett tanúját, a féltett nemzetőrségi zászlót. Akkoriban alakult a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltóegylet. A zászló elrejtői a városnak adták át az általuk gondozott zászlót, míg a város érdemes képviselőtestülete az alakuló tűzoltó egyletnek fel nem ajánlotta. S a tűzoltóság örömmel és büszkeséggel fogadta a drága ereklyét, hogy annak szárnya alatt folytassa a dicső ősök munkáját, védje a hazát, embert, életet.

Becsülettel szolgált a testület, méltóan a szent emlékhez. S hogy most félreteszi a drága ereklyét, nem jelenti, hogy hűtlen lett a múlthoz, hanem, hogy meg akarja az ereklyét őrizni az idő romboló hatása ellen. Hogy múltjához hű akar maradni a jövőben is, kifejezi azzal, hogy a zászlónak egész pontos másolatát készítteti el és áldatja meg e napon.

Ez a zászló szolgálta a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesületet 1948-ig, amikor is állami kézbe került a tűzvédelem és a mentésügy Magyarországon. Az 1944-45 – ös várost ért bombázások idején a laktanyából a zászlót elmenekítették több ereklyével együtt, azonban a laktanya helyreállítása és a tűzoltói-mentői élet megindulása után folytatódott újra a laktanyai elhelyezés.

Majd 1950-ben váratlanul, előzetes egyeztetés, bejelentés nélkül, ellentmondást nem tűrő személyek jelentek meg Budapestről egy Csepel teherautóval a laktanyánál s a tűzoltó és mentőegylet régi relikviáit – szinte erőszakkal - felpakolták, elszállították. Így többek között a parancsnoki íróasztal fiókjának teljes tartalmát is elvitték. Csupán egy összesített fuvarlevéllel (tételes felsorolás nélkül) indultak vele állítólag a pesti tűzoltómúzeumba. Sajnálatosan oda a tárgyak nagy része nem érkezett meg, legalábbis nem került nyilvántartásra és őrzésre. Pár évvel később a műszaki emlékek védelméről intézkedő 1954. évi IV. törvényerejű rendelet alapján megindult gyűjtés és rendszerezés teremtette meg az 1955-ben országos gyűjtőkörrel megalapított Tűzoltó Múzeum anyagát, ahol zászlónkat a mai napig őrzik. 

Szerencsére hosszú évekkel ezelőtt a tűzoltó múzeumban a szombathelyi nemzetőri zászlót Lendvai Rezső mentőtiszt megtalálta. Így az Ő kezdeményezésére Puskás Tivadar polgármester, Hende Csaba országgyűlési képviselő, Erdélyi Krisztián tűzoltó ezredes katasztrófavédelmi igazgató és mások hathatós támogatása mellett, lehetőség nyílt a zászlóról másolatot készíttetni, mivel a zászló eredeti példánya a katasztrófavédelmi múzeumból vissza nem adható.

Ez a másolat látható a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság épületének aulájában kiállítva 2016. május 1. óta.

 

III. A szombathelyi tűzoltó laktanya története

A tűzoltóság „új épület” megépítésének gondolata 1934-re tehető, amikor is az akkori Széna téren (állatvásárok színhelye volt a város nyugati szélén, ma Ady tér) a tűzoltó hősi emlékmű mellett helyezték el a laktanya alapkövét. Sajnos ez az emlékmű az Ady téri buszállomás kialakítása előtt az 50-es években eltűnt. Az első tűzoltó őrtanya a mai XIV. emeletes épület és a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár helyén állt, melyben elhelyezést nyert a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Innét 1954-ben költöztek át mai helyükre a lánglovagok. A régi épületük tanácstermében eredetileg 1920. március 13-án felavatott fehér márványtábla – mely az első világháborúban hősi halált halt tűzoltó egyesületi tagok emlékét őrzi – az egyetlen, ami megmaradt első laktanyájukból. Ezt az Ady téri épület főbejáratánál helyezték el. 

Az új laktanya megvalósítása nagyon eltolódott. Amikor 1948-tól államosították a tűzoltóságokat, már állami feladattá vált elhelyezésük is. Így került ismét előtérbe a tűzoltólaktanya megépítése, aminek megtervezésével KÖRNER JÓZSEF építészt bízták meg. Ő ezt 1952-ben meg is tervezte. Meglepő, hogy az 50-es években engedtek tervezni egy tradicionális külső jegyekkel ellátott nem szocreál épületet. Körnernek nem csak építészként, hanem belsőépítészként, bútortervezőként és reklámgrafikusként is jelentős volt. Diplomája megszerzése után két évig Hajós Alfréd irodájában dolgozott, itt irodavezetőként a tervezésben is fontos szerepet kapott. 1932-től vált független tervezővé. 

A szombathelyi laktanya épületének kivitelezési munkái 1953-54-ben zajlottak párhuzamosan a veszprémi, békéscsabai és salgótarjáni tűzoltó-parancsnokság épületeinek építésével. Ezekben az épületekben helyezték el akkor a megyei tűzoltó-parancsnokságokat is, hiszen ezek egyben megyeszékhelyi városok is. Érdekes, hogy az épület az ereszek alatt elhelyezett tűzoltó motívumokkal, az elmúlt évtizedek alatt is megtudta őrizni eredeti formáját.

A külső részeket tekintve csak a 70-es években, a szertár udvar irányú bővítésével történt olyan átalakítás, mely megváltoztatta az alapterületet. Erre a tűzoltó gépjárművek számának gyarapodása miatt volt szükség. Az Ady tér felőli homlokzat az íves szertár kapukkal a mai napig teljesen eredeti formájában látható. A cserépfedéses tetőszerkezet palafedésesre váltása a 80-as évek műve volt, melyet az állandó beázások miatt a 2009-es esztendőben ismét cserépfedésre cseréltek. A külső nyílászárók cseréje 2005-ben, a kapuk cseréje 2021-ben zajlott, ezzel az épület hőtechnikája is javult, viszont a kovácsoltvas ablakrácsok a helyükön maradtak. A torony magassága nem csak a távolba kémlelést, a tűz és füst távoli észlelését tette lehetővé, hanem a mai napig itt száradnak felhúzva, 20 méteres hosszúságukban a tűz oltása után elmosott tömlők. Itt a toronyban is kitűnő állapotban ékeskedik a kovácsoltvas korlát.

Az építés korának hidegháborús helyzetének megfelelően az alagsorban óvóhellyel ellátott pince is található, melynek gépészeti, elhelyezési részei a mai napig működőképesek és megtekinthetők.

A készenléti, 24/48 órás váltási rendben szolgálatot teljesítő állomány elhelyezése az első emeleten történik, ahonnét riasztás esetén csúszó-aknákon keresztül tudnak leggyorsabban a szertárba a védőruhákhoz és a gépjárműfecskendőkhöz jutni. Az, hogy a laktanya kívül-belül még ilyen állapotban megmaradt, az itt szolgáló tűzoltók keze munkáját is dicséri. 

2012 január elsejével a tűzvédelem ismét állami feladattá vált, és a katasztrófavédelem egyik pillérét alkotva szolgálja Magyarország polgárainak biztonságát. Az elmúlt évtizedek társadalmi, gazdasági változásait követve az épület ma a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség, és a Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság elhelyezését biztosítja.

 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Magyarország tűzvédelmének történetében a nyugati országrész és benne a Nyugat királynője - Szombathely az elsők között hozta létre tűzoltó egyletét. Históriájában megjelenik fontos jelképe, a nemzetőri zászló kalandos útjával, valamint elhelyezési körülményei 1953-54-ben épült laktanyájával. A város 2000 éves történetében a tűzoltóság 150 éves, az embertársainkért végzett tevékenysége alapján javaslom Szombathely Megyei Jogú Város Települési Értéktárába, a „Kulturális örökség” és az „Épített környezet” kategóriájába  bekerülését.(Egyed László)

 

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája

B. Dorner Mária – Szilágy József: A szombathelyi tűzoltóság múltja és jelene (1992)
Lendvai Rezső: A Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó- és Mentő egylet története (2004)
Lendvai Rezső: A mentőosztályt alapító parancsnok (2009)
Lendvai Rezső – Lendvai Andrea: Hivatásos egyesületi mentés Szombathelyen (2012)
Egyed László – Molnár Tamás: A szombathelyi tűzoltóság múltja és jelene II. (2012)
https://112press.hu/hirek/reszletek/szentfloriannap_szombathely_nemzetorizaszlo_felvonulas_unnepseg/
https://www.sztv.hu/hirek/zaszloavatas-20160503
https://www.youtube.com/watch?v=PcfNNGBOI88
https://muzeum.katasztrofavedelem.hu/33695/tudta-e/248667
http://www.vedelem.hu/hirek/675/1386-csak-bot-es-vaszon-kiallitas-a-muzeumban
https://vas.katasztrofavedelem.hu/application/uploads/documents/2020-12/73189.pdf
https://112press.hu/hirek/reszletek/szombathelyi_tuzoltolaktanya-tortenete/
https://docplayer.hu/215934020-A-szombathelyi-tuzoltolaktanya-tortenete.html
https://www.vaol.hu/hirek/2010/07/a-tuzoltok-sajat-maguk-ujitottak-fel-a-laktanyat