Pável Ágoston (Cankova/Vashidegkút, 1886–Szombathely, 1946) diákéveit a szülőföldhöz közeli Szentgotthárdon (1897–1901) és Szombathelyen (1901–1905) töltötte, majd egyetemi tanulmányait Budapesten (1905–1911) folytatta. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szaktantárgyai mellett tanulmányozta a különböző szláv nyelveket is. A szlavista professzor Asbóth Oszkár fiatal munkatársának tekintette, amiről 28 levele is tanúskodik. Tanulmányait az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében 1909–1910ben Grácban és Székelyudvarhelyen (ma Odorheiu-Secuiesc, Románia) eltöltött kötelező katona ideje miatt kellett megszakítania, ezért csak 1913. decemberében tudott az összehasonlító szláv nyelvészetből doktorálni. Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés (1920) értelmében az Osztrák-Magyar Monarchia véglegesen megszűnt. Az új államhatárok szétdarabolták a Pável-család korábbi életterét, elszakították egymástól a családok tagjait, a régi barátokat. A trianoni döntés következtében a család háza és a még otthon maradt gyerekek Ausztriában, földjük Jugoszláviában maradt, Pável Ágoston Magyarországra, lánytestvérei Jugoszláviába kerültek. Pável Ágostont 1920 májusában Szombathelyre helyezték az állami leánygimnáziumba, ahol tanári pályáját folytathatta. Még 1920 novemberében meghívót kapott a ljubljanai egyetem filozófiai fakultására, de azt végül nem fogadta el. Mindezek következtében Szombathely vált az új és végleges otthonává, ahol közel szeretett szülőföldjéhez és családtagjaihoz élhetett és alkothatott. 

Pável Ágoston 1920–1933-ig a szombathelyi Leánylíceum, majd 1933–1946-ig a Faludi Ferenc reálgimnázium magyar-latin szakos tanára volt. 1924-ben elvállalta a szombathelyi múzeum (ma Savaria Múzeum) épületében működő könyvtár (ma Berzsenyi Dániel Könyvtár) selejtezését, bővítését és rendszerezését, melynek 1925-ben kiadta a Címjegyzékét 480 oldallal, majd 1927-ben a Pótkatalógusát 128 oldallal. 1928–1946 között vezette a múzeum néprajzi tárát, mialatt az igazgatási feladatokat is ellátta. A kőszegi múzeum vezetőjével megnézték az eladásra kínált városszalónaki (ma Stadtschlaining, Ausztria) várat is, mert egy regionális múzeum megvalósítását álmodták meg (1938/39). 1943 októberében felleltározta a muraszombati Múzeumi Társaság anyagát. 1944-ben a muraszombati elöljáróságtól azt kérte, hogy helyezzék el a Szapáry várban (ma Pomurski Muzej Murska Sobota) és állítsanak mellé őrt. 
1928-ban létrehozta Szombathelyen a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesületét, hogy egy tudományos folyóirat kiadására lehetőséget találhasson. Ebben a munkában fő segítsége diákkori barátja, Dr. Géfin Gyula, a szombathelyi papi szeminárium vicerektora volt. 1933-ban indította útjára a Vasi Szemlét, ami 1940-től Dunántúli Szemlévé bővült és önálló könyveket is kiadott. A Szombathelyhez kötődő neves személyiségek kultuszát ápolva 1934-ben az egyesülettel Széchenyi-emléktáblát is avattak és leleplezték Gáyer Gyula jogász és botanikus emlékművét. 1937-ben ugyanide elhelyezték a tudós mellszobrát is a Vasi Szemle nevében. 1935-ben Uraiújfaluban Szelestey László lírikus és népies költő, ügyvéd szülőházára helyeztet emléktáblát. 1936-ban Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök emlékére avattak díszesen faragott márványtáblát azon a szombathelyi házon, amelyben gyermekéveit töltötte. Kezdeményezésére 1938-ban Magyar László afrikakutatónak emlékművet állítottak Szombathelyen. 

Első önálló verseskötete – Vak völgy ölén így zsolozsmázok (1933) – negyvenhat éves korában jelent meg. Majd ötven éves korában Felgyújtott erdő (1936) címmel foglalt kötetbe ötvenhárom verset. Tagja volt a szombathelyi Faludi Társaságnak, az Erdélyi Szépmíves Céhnek, a szegedi Tömörkény Társaságnak, a Pen Klubnak, a pécsi Batsányi János Társaságnak. Egyetemi éveitől kezdve nyomon követte a szerb és a horvát, de különösen a szlovén népköltészetet. 1930-tól kezdve pedig a szlovén műköltészetet is. Kezdetben a szomszédos népek kultúrájának rokon vonásait kereste. A szerb és a horvát népköltészetben szereplő Hunyadiak, illetve a szlovén népdalokban, mondákban és műköltészetben szereplő Mátyás király alakját vizsgálta. Pável Ágoston Ivan Cankar, illetve más költők és írók műveinek fordításával, valamint a Vasi Szemle szlovén könyvismertetéseivel – elsősorban az 1930-as évektől – közvetített a szlovén és a magyar kultúra között. 

Pável Ágoston néprajzkutatóként elsősorban szlovén népének, népi kultúrájának és irodalmának, a magyar-szlovén kulturális kapcsolatoknak a kutatója volt. Egyaránt érdekelte az anyagi és a szellemi kultúra. 1928–1946 között Vas megye és a magyar-szlovén határtérség több mint száz településén gyűjtött néprajzi tárgyakat. Ezek többsége kerámia, bábsütő és kékfestő minta, a többi a táplálkozás, építkezés, díszítőművészet, földművelés, állattenyésztés, madarászat és a gyermekjáték témakörökből való. Közel kétszáz néprajzi fotót készített. A szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi adattára kétezer lapon őrzi kéziratait, gyűjtőútjain készült néprajzi és nyelvészeti feljegyzéseit. 1941. február 6-án a szegedi egyetemen tartotta meg „Mátyás király a szlovén néphagyományban és irodalomban” című székfoglaló előadását, amely révén a délszláv nyelv- és irodalom tárgyköréből magántanárrá habilitálták. 

Pável Ágoston életműve jól példázza a trianoni békeszerződés előtt született történeti Vasvármegyei indulású, aztán a megyeközpont Szombathelyhez ezer szálon kötődő humán értelmiségi szakmai életútját és karrierjét, a fővárostól távol élő, elszigetelődéséből kitörni igyekvő vidéki tudós tanári egzisztencia lehetőségeit és küzdelmeit a második világháború befejezéséig. Kettős, vagy inkább hármas (vend/”hazai szlovén”-szlovén-magyar) identitású filoszként igyekezett alkotni, folyamatosan reflektálva gyerekkori kisfalusi élményeire, ami megmutatkozott nyelvészeti, irodalmi és néprajzi tevékenységeiben. A Vasvármegyei Múzeumhoz (ma Savaria Múzeum) is kötődve, valamint az általa alapított Vasi Szemle szerkesztőjeként a megyeközpont Szombathely és Vas megye közéletének jelentős közéleti alakjává nőtte ki magát a két világháború közötti időszakban.  

Gyurácz Ferenc: Pável Ágoston útja. In: Életünk 1986(24)/9–10: 855–861. (Újraközlés: Uő: Személyes ügyeim. A Magyar Nyugat történeti kiskönyvtára, 10. Magyar Nyugat Könyvkiadó. Vasszilvágy, 2009. 25–42. 
Gyurácz Ferenc: Pável Ágoston tudományszervezői tevékenysége a Vasi Szemlében. In: Vasi Szemle 2017(71)/4: 429–434. 
Horváth Sándor: Pável Ágoston és a gyűjtőhálózat szervezése. In: Vasi Szemle 2017(71)/6: 682–688. 
Illés Péter: Pável Ágoston – Az élmény, az irodalomtudós és az etnográfus konfliktusa. In: Vasi Szemle 2003(57)/1: 55–68. 
Kiss Gyula – Takács Miklós: Pável Ágoston (1886–1946). In: Vasi Szemle 1966(20)/2: 205–225. 
Lőcsei Péter: A Vasi Szemle indulása. In: Vasi Szemle 2008(62)/6: 645–661. 
Lőcsei Péter: A doktori értekezéstől a habilitációig. Pável Ágoston levelesládájából. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011(36)/1: 12–24. 
M. Kozár Mária: 125 éve született Pável Ágoston. In: Barátság 2011: 6996–6997. Internetes honlap: 
http://nemzetisegek.hu/repertorium/2011/06/belivek_34-36.pdf 
Marija Kozar-Mukič: Pavlova zapuščina. In: Avgust Pavel med Slovenci, Madžari in Avstrijci. Maribor, 2017. 37–52. [Pável hagyatéka] 
M. Kozár Mária: Pável Ágoston hozzájárulása a szlovén tudományos kutatásokhoz. In: Vasi Szemle 2017 (71)/3: 350–356. Internetes honlap: http://www.vasiszemle.hu/2017/03/kozar.pdf 
Nagy Éva: Pável Ágoston (1886–1946). In: Köbölkuti Katalin (szerk.): Szombathelyi tudós tanárok, 3. Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. Szombathely, 2006: 87–103. 
Nagy Éva: Pável Ágoston a könyvtárért. In: Vasi Szemle 2017 (71)/3: 345–349. 
Pável Ágoston, a könyvtáros [elektronikus dok.] Készült Pável Ágoston születésének 125. évfordulója alkalmából. Összeállította Nagy Éva. Internetes honlap: http://www.vasiszemle.hu/2017/03/nagyeva.pdf
S. Pável Judit: Pável Ágoston, a tanár. In: Vasi Szemle 2011(65)/4: 387–390. 
Székely András Bertalan – Mukics Ferenc: Két nép hű fia. Beszélgetések Pável Ágostonról. Állami Gorkij Könyvtár – Vas Megyei Tanács. Budapest – Szombathely, 1986. (S. Pável Judit, Weöres 
Sándor, Vilko Novak, Horváth Ferenc, Takács Miklós, Gazdag Erzsi, Kiss Gyula, Mukics Ferenc) 
Tilcsikné Pásztor Ágnes (szerk.): Pável Ágoston. Vasi Életrajzi Bibliográfiák, XIX., Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. Szombathely, 1986. 
Valaki ránk üzent. Pável Ágoston Emlékkiállítás születésének 125. évfordulóján. (Rendezték: Pável Judit, Kozár Mária, Illés Péter) Internetes honlap:  https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Savaria_35/?pg=490&layout=s