A püspöki székesegyház 1791-től 1814-ig épült, Szily János megbízásából, Melchior Hefele osztrák építész tervei alapján. Az ekkor már álló püspöki palota és a szeminárium között, a teret lezárva, két karcsú homlokzati toronnyal épült meg. Latinkereszt alaprajzú, főhomlokzatán három bejárat, az oromzaton és fülkékben ó- és újszövetségi alakok és allegorikus szobrok láthatók. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt katedrális belső díszítésének programja a Mária-tiszteletet és a magyar szentek kultuszát ápolja. A fő-és mellékoltárképek Maulbertsch, Doffmaister és Anton Spreng munkái. A hatalmas boltozatot Josef Winterhalder és Anton Spreng freskói díszítették, amelyek sajnos a második világháborúban megsemmisültek. Az elpusztult oltárképeket a háború utáni években pótolták, a belső falak műmárványozása és a boltozatok részbeni kifestése az utóbbi két évtizedben készült el. A székesegyház a mellette álló épületekkel együtt Magyarország legszebb késő barokk építészeti együttesét alkotja.