A közelmúltban helyreállításra került templom egy Magyarországon ritka, 17. századi itáliai stílusú, korai barokk épület (melyet 1930-ban nyugat felé az eredeti homlokzat megtartásával megnagyobbítottak). A templom a hajdani római kori ókeresztény temető egyik sírépülete (minden bizonnyal a 303-ban Savariában vértanú halált halt Quirinus sisciai püspök eredeti sírja fölé épített sírkápolna (cella memoriae) helyén áll, amely már önmagában jelzi a kultuszfolytonosságot, amelyet a régészeti kutatások is igazoltak. Mivel területén már az 1. század óta folyamatosan temetkeznek, bizonyosan ez a Kárpát-medence egyetlen, kétezer éven át használt temetőjének kultuszépülete. (Ezt mutatják az épületből és a környékéről előkerült gyakran Krisztus-monogramos ókeresztény sírtáblák is.) Helyén már a 9. században templomot emeltek, amelynek többszöri átépítésének eredménye a mai épület, amelyhez az a legenda kötődik, hogy a Savariában született Szent Márton tours-i püspök szülőháza fölé emelték. A legendát valószínűleg személyesen maga Nagy Károly frank király honosította meg itt, 791-es avar hadjárata idején. A templom 1638-ig Szombathely mezőváros plébániatemploma volt, akkor a török hódoltság után újra megtelepedő Szent Domonkos Rend első magyarországi temploma lett. 1950 óta a Szombathelyi Egyházmegye gondozásában áll.