Weöres Sándor a szülőhely (majdnem véletlene) után eszmélése Csöngéhez kötődött. Az elemi iskola után előbb magántanulóként, ötödik és hatodik osztályosként „rendes” tanulóként végezte a szombathelyi reált. Életének meghatározó atyai barátságait kötötte itt dr. Pável Ágostonnal és dr. Székely Lászlóval. Több tanárára, így dr. Kardeván Károlyra, Szomoru Árpádra és Csatkai Józsefre szeretettel emlékezett. Győri, soproni diákként, majd pécsi egyetemistaként sem feledkezett meg Szombathelyről. Levelek tucatjai, több verse, sok-sok látogatása bizonyítja ezt. Írásaival szerepelt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságban, a Vasi Szemlében, az Írott Kőben, később a vasi antológiákban és az Életünkben is. Az említetteken kívül kapcsolatban volt Bárdosi Németh Jánossal, Ősz Ivánnal, dr. Géfin Gyulával, Kocsis Lászlóval, dr. Palkó Istvánnal, Rózsa Bélával, Pete Györggyel. Az Életünknek mindvégig szerzője maradt, több alkalommal szerepelt író-olvasó találkozókon (1963-ban a pedagógiai főiskolán, azt követően a megyei könyvtárban). Dr. Gonda György és a celldömölki Dala József támogatásával Kőszegre, Bozsokra, Csöngére is ellátogatott. 

A megyeszékhely díszpolgárává választották. 75 születésnapját rangos műsorral ünnepelték a Szombathelyi Képtárban. 

Szülővárosa nem feledkezett meg róla halála után sem. Az ő nevét vette fel a színház, emléktábla került arra a házra (Petőfi Sándor utca 33.), amelyben egykor Pável Ágoston kosztos diákja volt (Kenedli István munkája). Tiszteletére rendeztük meg 2013-ban a Weöres-konferenciát. Veres Gábor elkészítette népszerű „cicás” szobrát. A Weöres Sándor Színház homlokzatára is az ő sorozata került. Ennek alakjai Weöres színpadi játékait jelképezik (Theomachia, A holdbeli csónakos, Octopus, Kétfejű fenevad). A százéves évfordulón kiállításokkal, színházi bemutatóval, konferenciával adóztunk szellemének. 

Weöres Sándor költészete a magyar irodalom (és nem csupán a XX. századi magyar líra) legnagyobbjai közé tartozik. Jellemző, hogy a Baumgarten-jutalom, a Baumgarten-díj után (1934, 1935) még a vele vitatkozó aczéli kulturális politika is Kossuth-díjra érdemesítette (1970.). 1974-ben megkapta az Osztrák Állami Díjat. Neve többször szóba került a Nobel-díj várományosai között. A Nyugat című folyóirat harmadik nemzedékének meghatározó személyisége volt, aki új, öntörvényű utakon járt. A legkülönbözőbb ideológiai, esztétikai nézeteket valló pályatársai ismerték el tehetségét, még akkor is, ha világképével sokan nem békéltek meg. 

Weöres Sándor a magyar dráma nagy megújítója is volt. Többek között Radnóti Zsuzsa, Czímer József, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor színházi rendező, a filmrendező Bódy Gábor, a kritikus Koltai Tamás ismerte el eredeti drámai nyelvét, dramaturgiai formabontását.

A költő, aki esztétikából doktorált (A vers születése., Pécs, 1939.), nem csupán a kortárs költőkre, írókra figyelt (mások mellett Pável Ágostonról, Székely Lászlóról, Gazdag Erzsiről, Jékely Zoltánról, Beney Zsuzsáról, Oravecz Imréről írt bírálatot), a rég magyar irodalom értékeit is szem előtt tartotta. Ezt fényesen bizonyítja Három veréb hat szemmel című antológiája (Budapest, 1977.) és Psyché (1972.) című könyve. 

Weöres Sándor a legjelentősebb műfordítók közé tartozik. Többnyire nyersfordításokból dolgozott, így sok tucat nyelv jelentős költője, drámaírója lehetne hálás neki. És elismeréssel tartozunk mi, magyar olvasók, akik mások mellet a szanszkrit, a kínai, a francia, az angol, a német, az ukrán, az orosz irodalom nagyságait ismerhetjük meg általa.

 

Önálló kötetei:

Tamás Attila: Weöres Sándor; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.

Bata Imre: Weöres Sándor közelében; Budapest, 1979.

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983.); bővített kiadása: Weöres Sándor, Kossuth Kiadó, Budapest, 2013.

Domokos Mátyás: A porlepte énekes; Nap Kiadó, Budapest, 2002.

Tüskés Tibor: A határtalan énekese; Masszi Kiadó, 2003.

Lőcsei Péter: Szombathelyi emlékpohár; Vasi Szemle Könyvek, Szombathely, 2007.

Lőcsei Péter: Weöres-mozaik; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2014.

 

Több szerző által írt tanulmánykötetek: 

Öröklét; In memoriam Weöres Sándor; Nap Kiadó, Budapest, 200

„Beszélhetnek a kortársak; Tanulmányok Weöres Sándorról; szerkesztette: Radvánszky Anikó; Budapest; 2017.

„Tánc volnék, mely önmagát lejti” Tanulmányok Weöres Sándorról; Szerkesztette Bartal Mária, Kulcsár Szabó Ernő, Palkó Gábor, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014.

 

Tanulmányok: 

Felsorolni is hosszú lenne a Weöres-életművet elemző tanulmányokat, a róla szóló esszéket, méltatásokat. Csupán a vele foglalkozó szerzők egy részének nevét sorolom: 

Esterházy Péter, Határ Győző, Kiss Tamás, Lator László, Margócsy István, Nagy Péter, Radnóti Zsuzsa, Rónay György, Schein Gábor, Takáts Gyula. Tandori Dezső. (E sorok írója a Vasi Szemle, az Életünk, a Holmi, a Tiszatáj, a Magyar Szemle, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Jelenkor és más periodikák hasábjain körülbelül 50 forrásközlést, tanulmányt, ismertetést adott közre Weöres Sándorról.)