Kapcsolat

Szombathely Megyei Jogú Város Értéktára

Szombathely MJV Polgármesteri Hivatal
Egészségügyi, Kulturális és Koordinációs Iroda
Szombathelyi Értéktár Bizottság

Cím: 9700 Szombathely, Kossuth Lajos u. 1-3.
Telefon: +36/94/520-151
E-mail: info@szombathelyiertektar.hu



Potyondi-mocsár

A Potyondi-mocsár a vasi megyeszékhely, Szombathely Megyei Jogú Város belterületének északnyugati (Olad) határában, a város lakossága számára szinte ismeretlen, nehezen megközelíthető helyen található vizes élőhely-együttes, változatos élővilággal. A szomszédos, időszakos vízű Potyondi-árok és a mocsári élőhelyek jelentős aránya miatt dr. Balogh Lajos botanikus muzeológus a területet Potyondi-mocsárnak nevezte el, és a szombathelyi önkormányzatnál 2003-ban, majd 2006-ban helyi védelemre javasolta. A legszárazabb években is állandó vízborítású élőhely azonban a rekettyefűzláp-társulás előfordulása miatt 2010-ben országosan védett státuszt nyert (ex lege láp). A természetvédelmi területet jelző tábla a Potyondi-mocsár déli szomszédságába, a Muskátli utca felől láthatóan került kihelyezésre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága által.

Főbb adatai:
Helyrajzi száma: 01037. Művelési ága: kivett anyaggödör. Területe: 2,7403 ha. Országos jelentőségű védett természeti terület 2010-től. Tulajdonosa: Szombathely MJV Önkormányzata. Felügyelet, természetvédelmi járőrözés: Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága.

Kialakulása:
A Potyondi-mocsárnak helyet adó két és fél hektáros mélyedésrendszer mintegy 5–7 méterrel fekszik a környező területek 217 méteres tengerszint feletti magassága alatt, és az 1920–1980 közötti kavicskitermelés nyomán jött létre. A benne kialakult vizes élőhely-együttes kiterjedése már csak töredéke az egykorinak, hiszen délkeleti részét korábban a Csónakázó-tó mederkotrásából származó anyaggal, míg a megmaradt rész délkeleti szélét a Kámon–Olad összekötő út építése során betontömbökkel, és különféle építkezési törmelékkel feltöltötték, így eredeti kiterjedésének csak északi része maradt meg. Ennek középső, legmélyebb részeit egy 500–2000 m2-es felületű állóvíz tölti ki, amely még a legszárazabb időszakokban sem szárad ki teljesen. A partján és a benyúló földnyelveken álló fűzfák járulékos gyökérzónái alapján megállapítható, hogy nagyobb vízállás esetén akár két méteres víz is lehet benne. Ilyenkor a fővíztesttől nyugatra eső kisebb mélyedések is jelentősebb vízborítást kapnak. Az utóbbi években a tó átlagosan kb. 1500 m²-es kiterjedéssel bír, ehhez jön még a körülötte lévő kisebb mélyedések további, kb. 250 m2-es vízfelülete. A mélyedés-rendszer vízutánpótlását a csapadékból, a rétegvizekből és ritkán talán az időszakosan, áradások alkalmával a vizet északról délre vezető Potyondi-árokból is nyeri. Mind az állóvízben, mind a körül változatos, és a környéken nem gyakori élőhelytípusok vannak jelen, amelyek viszonylag gazdag élővilágnak adnak otthont.

Élővilága:
Növényvilág:
Az itt élő növényfajok száma meghaladja a százat (Balogh L., Mesterházy A.). A vízi növényzetet a felszínen úszó apró békalencse hínár (Lemnetum minoris) és a lebegő sima tócsagaz hínár (Ceratophylletum submersi) uralja. A vízpartokat korábban látványos széles- (Typhetum latifoliae) és keskenylevelű gyékényesek (Typhetum angustifoliae), valamint harmatkásások (Glycerietum) alkotta mocsári növényzet (Phragmitetea) szegélyezte, amelynek kiterjedése – talán az utóbbi években magasabb vízállás nyomán – napjainkra visszaszorult. Helyenként kisebb magassásos (Magnocaricion) töredékek is jelen vannak. A csupasznak tűnő partszakaszok iszapnövényzetében (Nanocyperion) palkák és szittyók élnek. A fő tómeder északnyugati szélén a láperdők (Alnetea glutinosae) egyik társulástípusát képviselő – ex lege védelmet élvező – rekettyefűzláp-részletek (Calamagrosti-Salicetum cinereae fragm.) is felismerhetők. Egy kissé magasabb térszínen – majdnem teljes körben – főként fehér fűzfákból álló puhafaliget (Salicetum albae-fragilis) övezi a tavat, alatta üde szegélynövényzet (Senecionion fluviatilis) elemeivel.

Állatvilág:
A vízben bőven tenyészik a nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis), de kagylók (Bivalvia), csíkbogarak (Dytiscidae) és szitakötők (Odonata) is előfordulnak. A nyári esték békakoncertje a kétéltűek (Amphibia) népes seregéről tanúskodik, az egyik leggyakoribb faj az erdei béka (Rana dalmatina). Előfordul a vízi sikló (Natrix natix) és nem messze innét mocsári teknőst (Emys orbicularis) is láttak. A madárvilág is gazdagnak mondható, ritka fajok is előfordulnak, mint például a vizityúk (Gallinula chloropus), a jégmadár (Alcedo atthis) a bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a szürke gém (Ardea cinerea). Összesen 10 kétéltűfaj (mind védett), 4 hüllőfaj (mind védett), száznál több védett madár- és másfél tucat emlősfaj előfordulása ismeretes innen (Dankovics R., Kelemen T.).

Veszélyeztető tényezők:
Az értékes élőhely-együttes megmaradását veszélyeztető tényezők legfontosabbika, az élőhely egy részének megszűnését eredményező mesterséges feltöltés abbamaradt. (Létezik ugyanakkor egy természetes szukcessziós, feltöltődési folyamat is, amely azonban csak több évtizedes távon eredményezheti majd a terület szárazodását, élővilágának átalakulását.) Jelenleg a legnagyobb veszélyforrást a szemetelés jelenti, amelynek az intenzív horgász-tevékenységgel való összefüggése a hulladékok összetétele alapján valószínűsíthető. A nehézségek sorában a további, a Potyondi-mocsár külső, főként keleti mellékének a törmelék- és szemétlerakások nyomán történő gyomosodása. A romtalajokon előretörő, úgynevezett ruderális gyomnövényzet részben lágyszárú magaskórós növényekből áll, amelyben a nagy csalán (Urtica dioica) és különböző özöngyomok dominálnak, mint például a magas aranyvessző (Solidago gigantea), vagy a kínai karmazsinbogyó (Phytolacca esculenta). Cserjésedés is tapasztalható, amelynek fő alkotója a hamvas szeder (Rubus caesius), de özönfák is terjednek, mint a fehér akác (Robinia pseudacacia) és a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima). Az állatvilág tekintetében leromlást jelez az özönhal arany kárász (Carassius auratus gibelio) inváziója, ami lassan kiszorítja a tóban korábban uralkodó ezüst kárászt (C. carassius). Mivel az erőteljesen újraképződő szemét rendszeres hivatalos gyűjtése és elszállítása mindeddig nem valósult meg, ezt dr. Balogh Lajos másfél évtizede évszakonként végzett/szervezett hulladékmentesítéssel igyekszik kezelni. A takarításba alkalmanként az oladi Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskola, a Kámoni Arborétumért Egyesület és a Szombathelyi Szépítő Egyesület is besegít. A Borostyán Környezetvédelmi Oktatóközpont közreműködésével 2011-ben – iskolai tanórák tartására is lehetőséget nyújtó – tanösvény is létesült itt, de elemei rövidesen garázdaság áldozatává váltak. A Potyondi-mocsár többször volt helyszíne biológiatanárok továbbképzésének, általános és középiskolai tanulók, egyetemi hallgatók terepi oktatásának, leggyakrabban az említett oladi szakképző iskola esetében. Mindent összevetve, amennyiben a Potyondi-mocsár szemétterhelését sikerülne csökkenteni, a még kisszámú bálványfát eltávolítani, a terület külön beavatkozást a jövőben nem igényel, hiszen az élőhely növény- és állatvilága önszabályozó módon képes működtetni e kis élőkörnyezeti rendszert (ökoszisztémát).

Kéziratok, előadások:
BALOGH Lajos (mscr., 2003): A szombathely–oladi Potyondi-mocsár és láp élőhely-helyreállítási kezdeményezése, és javaslat helyi természetvédelmi oltalmára. Szombathely M. J. Város Közgyűlése Környezetvédelmi Bizottságához 2003. okt. 3-án benyújtva. — Kézirat. Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály, Szombathely, 2003, 4 pp.; bővített változat beküldve 2006. jan. 9-én.
BALOGH Lajos (2010): Rövid esettanulmány a szombathelyi Potyondi-mocsár és láp élőhelyről és helyreállításáról. In: Természeti értékeink a lápok – Konferencia a Kerekerdő Alapítvány szervezésében.
Szombathely, Őriszentpéter, 2010. ápr. 29 – máj. 1. (ápr. 29, Szombathely: ppt-előadás)

Publikációk:
BALOGH Lajos, SZINETÁR Csaba, DÉNES Szilveszter (2011): A szombathelyi Potyondi-mocsár. — Borostyán Környezetvédelmi Oktatóközpont, Szombathely, 20 pp.
https://www.researchgate.net/publication/315800585_A_szombathelyi_Potyondi-mocsar_The_Potyondi-marsh_in_Szombathely_W-Hungary
BALOGH Lajos, SZINETÁR Csaba, DÉNES Szilveszter (2017): A vízi élővilág rejtőző menedéke: a Potyondi-mocsár Szombathelyen. In: XI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia: „Sikerek és tanulságok a természetvédelemben”. Eszterházy Károly Egyetem, Eger, 2017. nov. 2–5. Absztrakt kötet (szerk.: MIZSEI E., SZEPESVÁRY Cs.), p. 39. / p. 41–42.https://www.researchgate.net/publication/321626179_A_vizi_elovilag_rejtozo_menedeke_a_Potyondi-mocsar_Szombathelyen_A_hidden_refuge_of_the_aquatic_wildlife_the_Potyondi_Marsh_in_Szombathely

Sajtóhírek:
TREIBER Mária (2004): A Potyondi-árok kincsei. Ritka növénytársulások a mocsárban – Diákok takarítottak. — Vas Népe 49(...): 8 (márc. 22.). [Az élőhely hulladéktól való megtisztítását Balogh Lajos vezeti.]
TK (2005): Kirándulás a mocsárhoz. — Vas Népe 50(…): 8 (máj. 18.) [Az oladi Potyondi-mocsárhoz a túrát Balogh Lajos vezeti.]
Anonymus (2005): Környezetvédő akció Szombathelyen. – Rádió Szombathely, FM 97,1, 2005. VIII. 9. 17:33 h. www.radioszombathely.hu/index.php?base=newsarchive&type=read&id=567 [A Potyondi-mocsár Balogh Lajos vezette takarításáról.]

Potyondi-mocsár

Kapcsolódó galéria


Vissza az előző oldalra!
Sütiket (cookie) használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt biztosítsuk! Ha a 'Rendben' gombra kattint, elfogadja, hogy sütiket (cookie) használjunk. Adatkezelési tájékoztatónk
Szombathely Megyei Jogú Város Értéktára - Magyar