Kapcsolat

Szombathely Megyei Jogú Város Értéktára

Cím: 9700 Szombathely,
Kossuth Lajos u. 1-3.
E-mail:
Kapcsolat

Kapcsolat

Szombathely MJV Polgármesteri Hivatal

Egészségügyi, Kulturális és Koordinációs Iroda

Szombathelyi Értéktár Bizottság

9700 Szombathely, Kossuth Lajos u. 1-3.

Telefon: 94/520-151



Természeti környezet

Potyondi-mocsár

Potyondi-mocsár

A Potyondi-mocsár a vasi megyeszékhely, Szombathely Megyei Jogú Város belterületének északnyugati (Olad) határában, a város lakossága számára szinte ismeretlen, nehezen megközelíthető helyen található vizes élőhely-együttes, változatos élővilággal. A szomszédos, időszakos vízű Potyondi-árok és a mocsári élőhelyek jelentős aránya miatt dr. Balogh Lajos botanikus muzeológus a területet Potyondi-mocsárnak nevezte el, és a szombathelyi önkormányzatnál 2003-ban, majd 2006-ban helyi védelemre javasolta. A legszárazabb években is állandó vízborítású élőhely azonban a rekettyefűzláp-társulás előfordulása miatt 2010-ben országosan védett státuszt nyert (ex lege láp). A természetvédelmi területet jelző tábla a Potyondi-mocsár déli szomszédságába, a Muskátli utca felől láthatóan került kihelyezésre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága által.

Főbb adatai:
Helyrajzi száma: 01037. Művelési ága: kivett anyaggödör. Területe: 2,7403 ha. Országos jelentőségű védett természeti terület 2010-től. Tulajdonosa: Szombathely MJV Önkormányzata. Felügyelet, természetvédelmi járőrözés: Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága.

Kialakulása:
A Potyondi-mocsárnak helyet adó két és fél hektáros mélyedésrendszer mintegy 5–7 méterrel fekszik a környező területek 217 méteres tengerszint feletti magassága alatt, és az 1920–1980 közötti kavicskitermelés nyomán jött létre. A benne kialakult vizes élőhely-együttes kiterjedése már csak töredéke az egykorinak, hiszen délkeleti részét korábban a Csónakázó-tó mederkotrásából származó anyaggal, míg a megmaradt rész délkeleti szélét a Kámon–Olad összekötő út építése során betontömbökkel, és különféle építkezési törmelékkel feltöltötték, így eredeti kiterjedésének csak északi része maradt meg. Ennek középső, legmélyebb részeit egy 500–2000 m2-es felületű állóvíz tölti ki, amely még a legszárazabb időszakokban sem szárad ki teljesen. A partján és a benyúló földnyelveken álló fűzfák járulékos gyökérzónái alapján megállapítható, hogy nagyobb vízállás esetén akár két méteres víz is lehet benne. Ilyenkor a fővíztesttől nyugatra eső kisebb mélyedések is jelentősebb vízborítást kapnak. Az utóbbi években a tó átlagosan kb. 1500 m²-es kiterjedéssel bír, ehhez jön még a körülötte lévő kisebb mélyedések további, kb. 250 m2-es vízfelülete. A mélyedés-rendszer vízutánpótlását a csapadékból, a rétegvizekből és ritkán talán az időszakosan, áradások alkalmával a vizet északról délre vezető Potyondi-árokból is nyeri. Mind az állóvízben, mind a körül változatos, és a környéken nem gyakori élőhelytípusok vannak jelen, amelyek viszonylag gazdag élővilágnak adnak otthont.

Élővilága:
Növényvilág:
Az itt élő növényfajok száma meghaladja a százat (Balogh L., Mesterházy A.). A vízi növényzetet a felszínen úszó apró békalencse hínár (Lemnetum minoris) és a lebegő sima tócsagaz hínár (Ceratophylletum submersi) uralja. A vízpartokat korábban látványos széles- (Typhetum latifoliae) és keskenylevelű gyékényesek (Typhetum angustifoliae), valamint harmatkásások (Glycerietum) alkotta mocsári növényzet (Phragmitetea) szegélyezte, amelynek kiterjedése – talán az utóbbi években magasabb vízállás nyomán – napjainkra visszaszorult. Helyenként kisebb magassásos (Magnocaricion) töredékek is jelen vannak. A csupasznak tűnő partszakaszok iszapnövényzetében (Nanocyperion) palkák és szittyók élnek. A fő tómeder északnyugati szélén a láperdők (Alnetea glutinosae) egyik társulástípusát képviselő – ex lege védelmet élvező – rekettyefűzláp-részletek (Calamagrosti-Salicetum cinereae fragm.) is felismerhetők. Egy kissé magasabb térszínen – majdnem teljes körben – főként fehér fűzfákból álló puhafaliget (Salicetum albae-fragilis) övezi a tavat, alatta üde szegélynövényzet (Senecionion fluviatilis) elemeivel.

Állatvilág:
A vízben bőven tenyészik a nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis), de kagylók (Bivalvia), csíkbogarak (Dytiscidae) és szitakötők (Odonata) is előfordulnak. A nyári esték békakoncertje a kétéltűek (Amphibia) népes seregéről tanúskodik, az egyik leggyakoribb faj az erdei béka (Rana dalmatina). Előfordul a vízi sikló (Natrix natix) és nem messze innét mocsári teknőst (Emys orbicularis) is láttak. A madárvilág is gazdagnak mondható, ritka fajok is előfordulnak, mint például a vizityúk (Gallinula chloropus), a jégmadár (Alcedo atthis) a bakcsó (Nycticorax nycticorax) és a szürke gém (Ardea cinerea). Összesen 10 kétéltűfaj (mind védett), 4 hüllőfaj (mind védett), száznál több védett madár- és másfél tucat emlősfaj előfordulása ismeretes innen (Dankovics R., Kelemen T.).

Veszélyeztető tényezők:
Az értékes élőhely-együttes megmaradását veszélyeztető tényezők legfontosabbika, az élőhely egy részének megszűnését eredményező mesterséges feltöltés abbamaradt. (Létezik ugyanakkor egy természetes szukcessziós, feltöltődési folyamat is, amely azonban csak több évtizedes távon eredményezheti majd a terület szárazodását, élővilágának átalakulását.) Jelenleg a legnagyobb veszélyforrást a szemetelés jelenti, amelynek az intenzív horgász-tevékenységgel való összefüggése a hulladékok összetétele alapján valószínűsíthető. A nehézségek sorában a további, a Potyondi-mocsár külső, főként keleti mellékének a törmelék- és szemétlerakások nyomán történő gyomosodása. A romtalajokon előretörő, úgynevezett ruderális gyomnövényzet részben lágyszárú magaskórós növényekből áll, amelyben a nagy csalán (Urtica dioica) és különböző özöngyomok dominálnak, mint például a magas aranyvessző (Solidago gigantea), vagy a kínai karmazsinbogyó (Phytolacca esculenta). Cserjésedés is tapasztalható, amelynek fő alkotója a hamvas szeder (Rubus caesius), de özönfák is terjednek, mint a fehér akác (Robinia pseudacacia) és a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima). Az állatvilág tekintetében leromlást jelez az özönhal arany kárász (Carassius auratus gibelio) inváziója, ami lassan kiszorítja a tóban korábban uralkodó ezüst kárászt (C. carassius). Mivel az erőteljesen újraképződő szemét rendszeres hivatalos gyűjtése és elszállítása mindeddig nem valósult meg, ezt dr. Balogh Lajos másfél évtizede évszakonként végzett/szervezett hulladékmentesítéssel igyekszik kezelni. A takarításba alkalmanként az oladi Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskola, a Kámoni Arborétumért Egyesület és a Szombathelyi Szépítő Egyesület is besegít. A Borostyán Környezetvédelmi Oktatóközpont közreműködésével 2011-ben – iskolai tanórák tartására is lehetőséget nyújtó – tanösvény is létesült itt, de elemei rövidesen garázdaság áldozatává váltak. A Potyondi-mocsár többször volt helyszíne biológiatanárok továbbképzésének, általános és középiskolai tanulók, egyetemi hallgatók terepi oktatásának, leggyakrabban az említett oladi szakképző iskola esetében. Mindent összevetve, amennyiben a Potyondi-mocsár szemétterhelését sikerülne csökkenteni, a még kisszámú bálványfát eltávolítani, a terület külön beavatkozást a jövőben nem igényel, hiszen az élőhely növény- és állatvilága önszabályozó módon képes működtetni e kis élőkörnyezeti rendszert (ökoszisztémát).






Csatolt fájl(ok)



Kapcsolódó galéria






Vissza az előző oldalra!
Szombathely Megyei Jogú Város Értéktára - Magyar